TANOSZ

Az adatok, a hírek, a közösségi médiában szerteszaladó rémtörténetek arról szólnak, hogy a nevelési intézmények bajba kerültek, a pedagógusok vagy nem találják az érvényes szakmai megoldást, vagy elkerülik a nehéz helyzeteket, vagy fokozódó agresszióval válaszolnak meghiúsult pedagógiai beavatkozásaikra. Vagy csak egyszerűen elfáradtak. Elfogadják a hatalomtól érkező üzeneteket, beletörődnek a kifogásolt tankönyv használatába, tépelődés nélkül tudomásul veszik az előírt tananyagot.

Ám közben tartanak a retorzióktól. Sokan a még engedéllyel rendelkező könyveket sem merték megrendelni.

 Az állami iskolafenntartó Klebelsberg Központ és a tankerületek eldöntötték: most „nem időszerű”, hogy a tanárok sztrájkoljanak. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által május 29-re meghirdetett munkabeszüntetést ezért le kellett fújni.

Viszont ha a kormányon és a végrehajtóin múlik, többé tényleg nem fog előfordulni. Ők már sikeresen eldöntötték a tanárok helyett, mennyit és mit tanítsanak, milyen tankönyveket válasszanak, mennyit dolgozzanak, mennyit túlórázzanak (ha lehet, ingyen), milyen minősítésnek kell megfelelniük; talán nem fognak haragudni, ha azt is eldöntik helyettük, mikor sztrájkoljanak. (Soha.)

A rendszerváltás előtt a tankönyvgyártás állami monopólium volt. A tankönyvkiadást az állam finanszírozta, és a tanulók a tankönyveket egy jelképes összegért, illetve ingyen (ld. szakmunkásképzés) kapták. Egy iskolatípusban egy adott évfolyamon minden tanuló ugyanabból a tankönyvből tanult.

Az állami tankönyvkiadás, amellett, hogy a kivitelezés minősége meglehetősen gyenge volt (olcsó papír, egyszínnyomás, gyenge kötés stb.), a nyolcvanas évek végére jelentős adósságot halmozott fel, hiszen a tankönyv előállítási költsége akkor sem húsz forint volt, amikor azt a tanulók annyiért tudták megvenni. Világossá vált, hogy ez a rendszer nem folytatható így tovább.

Néhány hete zárult le a közoktatási intézményekben a tankönyvrendelés. Vitától volt hangos a hazai sajtó és a közösségi háló a magánkiadók kiszorítása miatt. Strasbourgban pert nyertek a bátrabb kiadók, és kapnak az államtól némi kártalanítást, de ettől nem lesz könnyebb a pedagógusok és a diákok helyzete.

Noha a kormány szándékai szerint már jövő szeptembertől az új modell szerint működne a szakképzés, a stratégia megvalósítására sokkal több időt kellene szánni - állítják szakértők.

Az idei tankönyvrendelési időszakban a korábbi évhez képest kevesebb mint felére csökkent a magánkiadós tankönyvek iskolai megrendelésének aránya – derült ki az állami Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (KELLO) előzetes adataiból, amiket a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének (TANOSZ) küldtek meg.

Ma az angol írásbelikkel folytatódtak az érettségi vizsgák. Ez nem csupán a diákoknak, de az oktatóknak is megmérettetés. Angoltanár szerzőnk a tanítás dilemmáiról ír.

Ercse Kriszta „Az állam által ösztönzött, egyházasszisztált szegregáció mechanizmusa” című tanulmányában részletesen bemutatja, hogy mennyivel rugalmasabb szabályozási környezetben működnek az egyházi iskolák. Fontos különbség, hogy míg az állami iskolák csak a központilag meghatározott tankönyveket használhatják, az egyházi intézmények abból tanítanak, amiből akarnak. A sajtóban sokszor jelentek meg cikkek arról, hogy az állami tankönyvekkel gondok vannak, a Magyar Tudományos Akadémia szerint például a megbízható szakmai kontroll hiánya miatt silányabbak az állami könyvek. Ezekkel a problémákkal az egyházi oktatásban dolgozó pedagógusok nem találkoznak.

Néhány napja végre fel tudtuk tenni a KELLÓ felületére a jövő évi tankönyvrendelést. Már 23 éve csinálom, de ennyi dohogással még nem találkoztam, mint az idén. Pedig több jelzést is kaptunk (főleg a TANOSZ-tól), hogy kellemetlen meglepetésben lesz részünk, ha majd április elsején (?) kinyitjuk a tankönyvjegyzéket. Hát lett is.