TANOSZ

A kormánynak igazából még saját ideológiája sincs az oktatásban, csupán egy vallásos, nemzeti mázzal leöntött semmi - mondja Trencsényi László.

Sztereotípiáktól hemzsegő, minden tudományos alapot nélkülöző tankönyvrészlet került elő a minap, amely a tizenegyedik osztályosoknak szól. A B-kategóriás szappanoperák párbeszédeit idéző szövegpanelek közé olyanok fértek be, mint…

„Nem az a legnagyobb gond, hogy egy ilyen megjelenhet egy könyvben, hanem az, hogy ez az egyetlen tankönyv, amiből az iskolában taníthatnak, a tanárok nem választhatnak ehelyett másikat.”

A kormánynak nincs hosszútávú oktatási stratégiája, a pillanatnyi politikai szempontok mindent felülírnak – állítja Radó Péter. A kutató szerint bár voltak jó irányba mutató intézkedések, ezek kivétel nélkül félresiklottak.

A magyar oktatást 2020-ban három csapás is érte, a Covid19 járvány, a legújabb Nemzeti alaptanterv (NAT) bevezetése és a felsőoktatásban bekövetkezett fenntartóváltás utáni, az egyes egyetemek alapítványi fenntartásba adása. Oktatásunk jelenleg a nagyon erős centralizálás, a normativitás, és ezek következményeképpen a jelentős színvonalcsökkenés útját járja. Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk.

A Társaság a Szabadságjogokért munkatársa szerint ugyanis még azokat is korlátozza, akik egyébként magukat kereszténynek vallják. Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa azt mondta, a keresztény kultúrára való hivatkozás lényegében az állam világnézeti elkötelezettségének elleplezése. Egy olyan menedék, amelyben kiépülhet egy olyan stratégia, hogy formálisan az állam és az egyház szétválasztása megtörténik ugyan, a gyakorlatban viszont nem.

Egyik legnagyobb oktatással kapcsolatos problémánkat egy alkalommal oktatáskutató kollégám, Lannert Judit fogalmazta meg tűpontosan: „a szülők legnagyobb része saját múltját képzeli el gyermeke jövőjeként.” Ez a fajta gondolkodás még jól eligazította a szülőket harminc-negyven évvel ezelőtt, de mára érvénytelenné vált. Ha jót akarunk gyerekeinknek nem azt az oktatást igyekszünk biztosítani a számukra, ami megalapozta saját mai műveltségünket, hanem olyat, ami felkészíti őket arra a világra, amiben majd húsz-harminc év múlva élniük kell. Az a világ pedig nagyon más lesz, mint az, amiben ma jól-rosszul elboldogulunk.

Ha egy diáknak megtartanak hat órát egy nap, és ő egyszer sem szólal meg, akkor feltételezhetjük, hogy nem sok mindet tanult – mondja Prievara Tibor tanár, digitálisoktatás-szakértő, aki ezeket a diákokat el is nevezte zoombiknak. Úgy véli, nem sokat tanultunk a tavaszi karanténoktatásból, mára elvált a digitális tanítás a digitális tanulástól, az iskolának az lett a lényeg, hogy papíron letudják az oktatást, hogy az milyen hatékony, kevéssé számít.

Egy, a negyedikes és nyolcadikos tanulók matematika és természettudományos teljesítményét mérő nemzetközi teszten átlagon felül teljesítettek a diákok, a minisztérium szerint ez azt jelenti, hogy kiváló a magyar természettudományos oktatás. Ennek ellentmond a napi tapasztalat és más mérések, például a PISA is.

A 21. századi tanulás és tanítás a digitális generációk sajátosságainak figyelembe vételével hatalmas lehetőségeket nyithat meg, de ennek hiányában az iskola elveszítheti a diákokat. A gyorsan változó világ a gyerekeket megváltoztatta, az iskolát viszont alig érintette meg, ami össze nem illést okoz. Ennek jele az egyre több teljesítmény-és beilleszkedési zavarról kiadott diagnózis. Az idegrendszerérése, a gyerekek fejlődése a környezet által meghatározott, így a környezettel együtt megváltozott. A sikeres alkalmazkodás érdekében a digitális generációk tanulásában a korábbiaknál nagyobb szerepet kell kapjon a szenzomotoros rendszer fejlesztése, a társas és önálló tanulási elemek, a kritikai gondolkodás és a státuszkezelés.

Az infokommunikációs társadalom generációi