TANOSZ

Ebben az évtizedben jelentős átalakuláson ment keresztül a tankönyvellátás a kormányzati intézkedések következtében. A szektor tulajdonviszonyait tekintve az adminisztratív eszközökkel történő erőteljes beavatkozás hatására számos magyar magántulajdonú tankönyves vállalkozás tankönyvei szorultak ki a hivatalos tankönyvjegyzékről, miközben az állami kiadók a kormányzati hátszéllel megerősödtek, a koncentrálódás jeleit mutatják, a rendeletmódosítás az egyházi kiadókat is előnyösebb helyzetbe hozta, kiadványaik jegyzékre kerülése zavartalan, helyzetük lassan, de biztosan erősödik, egyedül az idegen nyelvek oktatására szakosodott nagy külföldi kiadók jelentősége nem mutat lényeges változásokat.

A 21. századi tanulás és tanítás a digitális generációk sajátosságainak figyelembe vételével hatalmas lehetőségeket nyithat meg, de ennek hiányában az iskola elveszítheti a diákokat. A gyorsan változó világ a gyerekeket megváltoztatta, az iskolát viszont alig érintette meg, ami össze nem illést okoz. Ennek jele az egyre több teljesítmény-és beilleszkedési zavarról kiadott diagnózis. Az idegrendszerérése, a gyerekek fejlődése a környezet által meghatározott, így a környezettel együtt megváltozott. A sikeres alkalmazkodás érdekében a digitális generációk tanulásában a korábbiaknál nagyobb szerepet kell kapjon a szenzomotoros rendszer fejlesztése, a társas és önálló tanulási elemek, a kritikai gondolkodás és a státuszkezelés.

Az infokommunikációs társadalom generációi

Egy, a negyedikes és nyolcadikos tanulók matematika és természettudományos teljesítményét mérő nemzetközi teszten átlagon felül teljesítettek a diákok, a minisztérium szerint ez azt jelenti, hogy kiváló a magyar természettudományos oktatás. Ennek ellentmond a napi tapasztalat és más mérések, például a PISA is.

Ha egy diáknak megtartanak hat órát egy nap, és ő egyszer sem szólal meg, akkor feltételezhetjük, hogy nem sok mindet tanult – mondja Prievara Tibor tanár, digitálisoktatás-szakértő, aki ezeket a diákokat el is nevezte zoombiknak. Úgy véli, nem sokat tanultunk a tavaszi karanténoktatásból, mára elvált a digitális tanítás a digitális tanulástól, az iskolának az lett a lényeg, hogy papíron letudják az oktatást, hogy az milyen hatékony, kevéssé számít.

Egyik legnagyobb oktatással kapcsolatos problémánkat egy alkalommal oktatáskutató kollégám, Lannert Judit fogalmazta meg tűpontosan: „a szülők legnagyobb része saját múltját képzeli el gyermeke jövőjeként.” Ez a fajta gondolkodás még jól eligazította a szülőket harminc-negyven évvel ezelőtt, de mára érvénytelenné vált. Ha jót akarunk gyerekeinknek nem azt az oktatást igyekszünk biztosítani a számukra, ami megalapozta saját mai műveltségünket, hanem olyat, ami felkészíti őket arra a világra, amiben majd húsz-harminc év múlva élniük kell. Az a világ pedig nagyon más lesz, mint az, amiben ma jól-rosszul elboldogulunk.

A Társaság a Szabadságjogokért munkatársa szerint ugyanis még azokat is korlátozza, akik egyébként magukat kereszténynek vallják. Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa azt mondta, a keresztény kultúrára való hivatkozás lényegében az állam világnézeti elkötelezettségének elleplezése. Egy olyan menedék, amelyben kiépülhet egy olyan stratégia, hogy formálisan az állam és az egyház szétválasztása megtörténik ugyan, a gyakorlatban viszont nem.

A magyar oktatást 2020-ban három csapás is érte, a Covid19 járvány, a legújabb Nemzeti alaptanterv (NAT) bevezetése és a felsőoktatásban bekövetkezett fenntartóváltás utáni, az egyes egyetemek alapítványi fenntartásba adása. Oktatásunk jelenleg a nagyon erős centralizálás, a normativitás, és ezek következményeképpen a jelentős színvonalcsökkenés útját járja. Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk.

A kormánynak nincs hosszútávú oktatási stratégiája, a pillanatnyi politikai szempontok mindent felülírnak – állítja Radó Péter. A kutató szerint bár voltak jó irányba mutató intézkedések, ezek kivétel nélkül félresiklottak.