TANOSZ

Átgondolatlan kármentés folyik az oktatásban, továbbra is a szakma megkerülésével. A 2010-es drasztikus átalakítások káros hatásai naponta produkálják a válsághelyzeteket. Orbán Viktor azonban, úgy tűnik, képtelen a korrekcióra, így az oktatási rendszer egészéhez nem nyúl a kormány, csak egyes szegmenseit próbálja javítgatni. Ez tetőfoldozás, rogyadozó alapokkal, most éppen a technikumokat vezetik be.

„Az állami fenntartással úgy megnövelték a szolgálati utat, hogy hol kréta, hol nyomtatófesték, hol papír nincs az iskolákban, akár több mint fél évet kell várni egy laptopba szükséges akkumulátor pótlására, de említhetnénk bármely pár ezer forintos más beszerzést is. A 2016-tól folyamatosan ígért új, „terheket enyhítő” NAT-nak még mindig nem ismerjük a részleteit. A hazug módon ingyenesnek nevezett tankönyvek kizárólagos használatával megnehezítik a kormány által egységesnek tekintett gyermekpopulációtól eltérő diákok tanulását, oktatását. A Taigetosz-törvénnyel akadályozzák a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő diákok fejlődését. Az 'életpályamodellnek' csúfolt rendszerrel megosztják a tanári karokat.”

Hatalmas megtiszteltetés érte a 12. C osztály tanulóit. A diákok 4 éve tanulnak célnyelvi civilizációt, mely során az osztály igazi rajongója lett a királyi család életének és történetének. Több alkalommal írtak gratuláló levelet, képeslapot nekik családi alkalmakra, és kaptak rá választ, de most abban a megtiszteltetésben lett részük, hogy bemutatkozó levelüket felolvasták Őfelsége II. Erzsébet királynőnek, aki személyes hangvételű válaszát udvarhölgyének diktálta

Megjegyzések Rétvári Bence nyilatkozatához és Mesterházy Attila írásbeli kérdésére adott válaszához

 Rétvári Bence több állításával szemben a TANOSZ a következőket állítja:

A tanárok szerint tanulmányok helyett arra lenne szükség, hogy kikérjék a pedagógusok véleményét.

Néhány napja végre fel tudtuk tenni a KELLÓ felületére a jövő évi tankönyvrendelést. Már 23 éve csinálom, de ennyi dohogással még nem találkoztam, mint az idén. Pedig több jelzést is kaptunk (főleg a TANOSZ-tól), hogy kellemetlen meglepetésben lesz részünk, ha majd április elsején (?) kinyitjuk a tankönyvjegyzéket. Hát lett is.

Ercse Kriszta „Az állam által ösztönzött, egyházasszisztált szegregáció mechanizmusa” című tanulmányában részletesen bemutatja, hogy mennyivel rugalmasabb szabályozási környezetben működnek az egyházi iskolák. Fontos különbség, hogy míg az állami iskolák csak a központilag meghatározott tankönyveket használhatják, az egyházi intézmények abból tanítanak, amiből akarnak. A sajtóban sokszor jelentek meg cikkek arról, hogy az állami tankönyvekkel gondok vannak, a Magyar Tudományos Akadémia szerint például a megbízható szakmai kontroll hiánya miatt silányabbak az állami könyvek. Ezekkel a problémákkal az egyházi oktatásban dolgozó pedagógusok nem találkoznak.

Ma az angol írásbelikkel folytatódtak az érettségi vizsgák. Ez nem csupán a diákoknak, de az oktatóknak is megmérettetés. Angoltanár szerzőnk a tanítás dilemmáiról ír.

Az idei tankönyvrendelési időszakban a korábbi évhez képest kevesebb mint felére csökkent a magánkiadós tankönyvek iskolai megrendelésének aránya – derült ki az állami Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (KELLO) előzetes adataiból, amiket a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének (TANOSZ) küldtek meg.

Noha a kormány szándékai szerint már jövő szeptembertől az új modell szerint működne a szakképzés, a stratégia megvalósítására sokkal több időt kellene szánni - állítják szakértők.

Néhány hete zárult le a közoktatási intézményekben a tankönyvrendelés. Vitától volt hangos a hazai sajtó és a közösségi háló a magánkiadók kiszorítása miatt. Strasbourgban pert nyertek a bátrabb kiadók, és kapnak az államtól némi kártalanítást, de ettől nem lesz könnyebb a pedagógusok és a diákok helyzete.

A rendszerváltás előtt a tankönyvgyártás állami monopólium volt. A tankönyvkiadást az állam finanszírozta, és a tanulók a tankönyveket egy jelképes összegért, illetve ingyen (ld. szakmunkásképzés) kapták. Egy iskolatípusban egy adott évfolyamon minden tanuló ugyanabból a tankönyvből tanult.

Az állami tankönyvkiadás, amellett, hogy a kivitelezés minősége meglehetősen gyenge volt (olcsó papír, egyszínnyomás, gyenge kötés stb.), a nyolcvanas évek végére jelentős adósságot halmozott fel, hiszen a tankönyv előállítási költsége akkor sem húsz forint volt, amikor azt a tanulók annyiért tudták megvenni. Világossá vált, hogy ez a rendszer nem folytatható így tovább.

 Az állami iskolafenntartó Klebelsberg Központ és a tankerületek eldöntötték: most „nem időszerű”, hogy a tanárok sztrájkoljanak. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által május 29-re meghirdetett munkabeszüntetést ezért le kellett fújni.

Viszont ha a kormányon és a végrehajtóin múlik, többé tényleg nem fog előfordulni. Ők már sikeresen eldöntötték a tanárok helyett, mennyit és mit tanítsanak, milyen tankönyveket válasszanak, mennyit dolgozzanak, mennyit túlórázzanak (ha lehet, ingyen), milyen minősítésnek kell megfelelniük; talán nem fognak haragudni, ha azt is eldöntik helyettük, mikor sztrájkoljanak. (Soha.)

Ám közben tartanak a retorzióktól. Sokan a még engedéllyel rendelkező könyveket sem merték megrendelni.

Az adatok, a hírek, a közösségi médiában szerteszaladó rémtörténetek arról szólnak, hogy a nevelési intézmények bajba kerültek, a pedagógusok vagy nem találják az érvényes szakmai megoldást, vagy elkerülik a nehéz helyzeteket, vagy fokozódó agresszióval válaszolnak meghiúsult pedagógiai beavatkozásaikra. Vagy csak egyszerűen elfáradtak. Elfogadják a hatalomtól érkező üzeneteket, beletörődnek a kifogásolt tankönyv használatába, tépelődés nélkül tudomásul veszik az előírt tananyagot.