TANOSZ

Újabb állomásához érkezett a most már több éve tartó Nagy Tankönyvháború. Szeptember elején az iskolákba kerültek az OFI által legyártott általános- és középiskolai atlaszok mind földrajzból, mind történelemből.

Történelem 9. A TTE Tankönyvelemző Műhelye által készített elemzés összefoglalója

Ez év áprilisában a tankönyvrendelési időszak közepén kapott nyilvánosságot, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) a kísérleti tankönyvek mellett általános iskolai és középiskolai kísérleti történelmi és földrajzi atlaszokat is fejleszt.

Az idei tanévnyitó kapcsán a közoktatási államtitkár szájából elhangzott a nagy bejelentés: 2017-től minden tankönyv ingyenes lesz. Ebbe a vonulatba illeszkednek az OFI által rohammunkában, néhány hónap alatt kifejlesztett, új iskolai atlaszok. Egy-egy földrajzi és történelmi atlasz az általános és egy-egy a középiskolák számára.

Eddig már kétszer írtunk a kísérleti tankönyvek és munkafüzetek magyar őstörténeti fejezeteiről. Most arról kaptunk értesítést, hogy a szerzőknek engedélyeztek egy villámgyors korrektúrát. Megnéztük az eredményt.

Miért írtuk ezt a tankönyvkritikát? Mondhatnánk, részben azért, mert a mi kislányunk már szeptemberben ötödikes lesz, s már előre borzongunk attól, milyen tankönyvből kell történelmet tanulnia. Részben pedig azért, hogy érdemben válaszoljunk Németh Györgynek, aki a Történelemtanárok Egylete által szervezett vitán  az ún. kísérleti tankönyvek létrehozóinak egyik szószólójaként, a Történelem 9. szerzőjeként, pardon, tananyagfejlesztőjeként ezzel a gondolattal nyitott: azért írt tankönyvet, mert „kislányom 3 év múlva ötödikes”, és nem akarta, hogy „a korábbi vacak tankönyvekből” tanuljon.

Olvasom a hatodikos kísérleti történelemkönyvben, hogy Zsigmond király idején a Szerb Királyság a Magyar Királysághoz tartozott. Ugyanott olvasom, hogy a Magyar Királyság határai Bécsig és Krakkóig terjedtek. Zsigmond mindezt három jelentős hatalom szorításában érte el.

Hibáktól hemzsegő, koncepció és szerkesztés nélküli, grafikailag minősíthetetlen, javítatlan, mondhatnánk nyomdafestéket nem tűrő térképek kapcsolódnak a leckékhez.

Nem vagyok se nyelvész, se őstörténész, se módszertanos, se gyakorló tanár. Térképészként veszem a bátorságot, hogy a kísérleti tankönyvek körüli vita kapcsán megjegyezzem, úgy tűnik, hogy a sok bába között szép lassan szó szerint eltűnik a gyerek. Miközben az egyik oldal védi a mundér becsületét, a másik oldal pedig egymással is vitázva támadja mind tudományos, mind módszertani, és néha talán ideológiai oldalról az új könyveket, mintha egy alapvető kérdésről mindenki elfeledkezett volna. Kinek készül a tankönyv?