TANOSZ

Felmérést végzett a közelmúltban a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) azért, hogy kiderítsék, januártól hány pedagógust és más iskolai dolgozót kell majd pótolni a kötelező oltást miatt.

https://hvg.hu/itthon/20211129_oltasellenes_pedagogusok

Magyarországon az oktatás nem preferált ágazat, az egy tanulóra jutó kiadásokat tekintve az ország jóval az OECD-átlag alatt teljesít, annak mindössze 60 százaléka. Az állami költségvetésben az oktatásra fordított összegek aránya nálunk a negyedik leg­alacsonyabb az OECD-országok közt. Az oktatásra szánt alacsony kiadások mellett szinte csodaszámba megy Magyarország közepes teljesítménye, ilyen kevésből relatíve ilyen jó eredményt kevés ország produkál – hála a magyar pedagógusok áldozatos munkájának. A növekvő pedagógushiány viszont arra utal, hogy ha a bérek ezen a szinten maradnak, akkor ez sem tart sokáig. Az oktatási rendszerek hatékonyságát és eredményességét vizsgáló nemzetközi jelentés a tanári fizetések megkétszerezését javasolja Magyarország számára.

https://magyarnarancs.hu/publicisztika/a-hatekony-pedagogus-beremeleshez-a-pazarlast-is-meg-kellene-szuntetni-az-oktatasban-243850

Hogy miért nincs több ilyen konferencia? Szervezői oldalról leginkább lelkesedés kell hozzá, meg egy olyan szervezői csoport, aminek mindegyik tagja bele akarja és tudja is rakni azt az energiát, amire szükség van. Ezzel nagy szerencsénk volt. Másrészt kritikai jellegű konferenciát nehéz csinálni.

A kiindulópont, hogy bátran kritikusnak kell lenni: ütni kell a vasat. Az a stratégia, hogy pályakezdő tanárként majd becsukom magam mögött az ajtót, és azt csinálok, amit jónak gondolok, sajnos már nem működik. Az oktatási rendszert egyedül nem tudjuk felforgatni. Most az a helyzet, hogy vagy betartom a törvényt, és azt tanítom, amit elvár a rendszer, vagy azt tanítom, ami szerintem előremutató. Jelenleg ez a kettő szöges ellentétben áll egymással.

Az oktatás kérdésével szükségképpen érintünk érzékeny oktatáspolitikai kérdéseket is. Ez pedig egy vékony jégen táncolás: ha valaki ilyet szervez, annak minden következményét vállalnia kell.

https://merce.hu/2021/11/17/batran-kritikusnak-kell-lenni-utni-kell-a-vasat-az-oktatasi-rendszert-egyedul-nem-tudjuk-felforgatni/

2010-ben, a Fidesz kormányra kerülése után minden nemzetközi trenddel szembement az a szélsőséges központosítási törekvés az oktatásban, ami a szülők egy részét arra késztette, hogy megpróbálja a gyerekét valamilyen módon kimenekíteni az állami rendszerből. Az alternatív és alapítványi iskoláknak ugyanakkor nem volt meg a kapacitásuk a megnövekedett kereslet kielégítésére.

Bár az alternatív iskolák sem teljesítik a „jó iskola” minden kritériumát (nem is lehetne), az állami iskolától eltérő szemlélet épp elég ahhoz, hogy az érdekeiket érvényesíteni kívánó szülők minden évben megrohamozzák a nevesebb alternatív vagy magániskolákat, ha úgy látják, hogy olyan intézménybe tudják a gyerekeiket beíratni, ahol nem csupán arra lesznek kíváncsiak az iskolák, hogy mit nem tud a gyerek, hanem ahol a pedagógus kellő szabadsággal döntheti el, hogy miből, mit és hogyan tanít.

https://qubit.hu/2021/11/17/magyarorszagon-alig-letezik-a-maganiskolai-szektor-az-elitizmusa-miatt-megis-nagy-feltunest-kelt

December közepén jelenik meg magyarul Jason Stanley, a Yale Egyetem filozófia professzorának 2018-as könyve, az Így működik a fasizmus.

A fasiszta politikusok úgy támasztják alá elképzeléseiket, hogy a történelem közös értelmezését lerombolják, és helyette mitikus múltat építenek fel, amely támogatja a jelenről alkotott eszményképüket. Átírják a lakosság közös valóságértelmezését az eszmények nyelvét kiforgató propagandával, és értelmiségellenesen lépnek fel, megtámadva az egyetemeket és az oktatási rendszereket, amelyek kétségbe vonhatnák elképzeléseiket. Végezetül ezekkel a technikákkal a fasiszta politika pótvalóságot hoz létre, amelyben az összeesküvés-elméletek és az álhírek lépnek az értelmes vita helyébe.

https://merce.hu/2021/11/07/jason-stanley-mi-a-fasizmus/

• Összesen 43 városban gimnáziumonként 300 millióból újítottak fel egy-egy fizika/kémia tantermet.
• Városonként több száz milliót loptak el úgy, hogy minden városban megíratták ugyanazokat a tankönyveket (sokszor szó szerint),
• mindegyiknél kifizettek 25 milliót a tankönyvek szövegszerkesztésére
• és mindenhol vettek 25 millióért „tanterem foglaltságot ellenőrző szoftvert”.

https://24.hu/fn/gazdasag/2021/10/25/het-ev-nyomozas-utan-vadat-emeltek-az-oveges-program-ugyeben/

https://hvg.hu/elet/20211020_Precedens_erteku_itelet_nem_jogszeru_a_tanarokat_ingyenmunkara_kotelezni

A Budapest Környéki Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma elsőfokon kimondta: a tankerületek és más munkáltatók által elrendelt ingyenmunka nem jogszerű. Három évre visszamenőleg ki kell fizetni a helyettesítési pénzeket.

https://magyarnarancs.hu/belpol/a-legrosszabb-felelmeket-igazoljak-az-uj-magyarerettsegi-mintafeladatai-242748

A kompetenciaalapú oktatás helyett bifláztatásra ösztönzi az iskolákat az új típusú magyarérettségi. Az első mintafeladatsorban bibliai fogalmakat, mássalhangzó-törvényeket kérdeznek, és Csokonai arcképét is fel kell ismerniük a diákoknak.

Maga az oktatási szisztéma, mechanizmus valójában leszoktatja az iskolaigazgatót, a tanárt, a diákot az autonómiáról, mert úgy fél az önálló véleményalkotástól, az önállósulási törekvéstől, mint az ördög a tömjénfüsttől.

https://nepszava.hu/3135202_hol-kezdodik-az-autonomia-a-pedagogiaban

https://nepszava.hu/3133998_fenyo-d-gyorgy-katasztrofalis-allapot-uralkodik-a-magyartanitasban-amely-arra-is-komoly-hatassal-lehet-megszeretik-e-a-fiatalok-az-olvasast

Ha holnaptól Ön dönthetne az irodalomtanítás alakulásáról, min változtatna elsőként?

Nem úgy gondolkodnék, ahogy most az oktatáspolitika és az egész politika. Nem úgy gondolnám, hogy ki kell dobni mindent, ami eddig született, és megalkotni három hét alatt a hibátlant. Most ez történt, és így születtek egyre rosszabb és rosszabb törvények és tankönyvek. Ám a rendszerváltás óta számos kiváló pedagógiai munka született – tankönyvek, tantervek, tanmenetek, munkafüzetek, oktatási segédletek –, amelyek részben érthetően, részben indokolatlanul feledésbe merültek. Fel kellene mérni, mi mindent alkotott a szakma az elmúlt évtizedekben, és ami értékes, időtálló, azt használjuk újra. Amíg létezett szabad tankönyvpiac, addig egymással párhuzamosan lehetett hat-nyolc könyvből válogatni, amelyek közt volt jó, rossz, könnyebb, nehezebb. Azért tudtak kiváló tankönyvek is keletkezni, mert volt levegője, tere annak, hogy keletkezzenek. A tanárt végre ismét alkotó értelmiséginek kellene tekinteni, aki egy gazdag kínálatban a tisztes szakmai tudás alapján képes felelős döntéseket hozni.