TANOSZ

Már hivatalos szinten is elismert, hogy a jelenlegi magyar oktatás ártalmas a gyerekek számára. Az illetékes miniszteri biztos asszony is megerősítette, amit már évekkel ezelőtt jeleztek a pedagógusok, és minthogy nem hallgattak rájuk, még utcára is mentek. Oktatáskutatók és egy egész civil platform, több mint félszáz szervezet együttese, évek óta küzd a jövőt romboló oktatás megállításáért. Úgy tűnhet, nem hiába, hiszen végre észrevették a problémát ott is, ahol létrehozták.

A miniszteri biztos bejelentette azt is: három nagy tartalomfejlesztő munkacsoport fogja végezni a munkát, amelyeknek a vezetőit be is mutatta. „Mindhárman vállalták, hogy a mai naptól mellém állnak mint céltábla” – mondta, hozzátéve, „a személyünkkel, az eddigi munkánkkal vállaljuk a felelősséget, hogy a feladatot megcsináljuk”.

A munkálatok ütemezése elég sajátos, hiszen a tartalomfejlesztés koncepcióját célzó kutatás-fejlesztés 2020 októberében zárul, az új Nemzeti alaptantervet azonban már 2019 szeptemberében be akarják vezetni. Kiderült továbbá az is, hogy a 2012-ben bevezetett NAT – törvényben előírt –  felülvizsgálata nem történt meg, az új dokumentum kidolgozása tehát anélkül indul el, hogy a jelenleg érvényben lévő tantervhez kapcsolódó tapasztalatokat elemezték volna.

Brüsszel milliárdokat fordít a magyar oktatás fejlesztésére, az eredmények mégis egyre rosszabbak. Az uniós trendekkel is szembemegyünk.
Holott se szeri, se száma az uniós pénzből megvalósuló projekteknek. Mintegy hatmilliárd forintból fejlesztették például a hibáktól hemzsegő kísérleti tankönyveket, de a pedagógus-életpályamodell bevezetését megelőző kutatás-fejlesztés költségeit is brüsszeli pénzből állták. Az új nemzeti alaptantervet is egy 2,4 milliárdos uniós projekt keretében "fejlesztik". De gyakran uniós forrásokból oldják meg a felújításokat, számos infrastruktúra-fejlesztést is.

Öt évvel a nagy ívű törvény után nagyjából arról szól az oktatáspolitika, hogy saját hibáit korrigálja, és ezt mindig sikerként állítja be. A kialakított mamutszervezet, a Klik felhalmozott adósságállományát konszolidálják (siker!), sok kis Klikké alakítják az iskolafenntartót, hogy a döntések közelebb kerüljenek az iskolákhoz (siker!). A túlzsúfolt Natot felülvizsgálják, és csökkentik a tananyagot (siker!), talán a mindennapos testnevelést is átgondolják (siker!). A pedagógusok életpályamodelljében megígért fizetésemelést nem fizették ki ugyan a beígért módon, de öt év alatt igen (siker!), továbbá adminisztrációcsökkentésen gondolkodnak (siker!). Az igazgatóktól elvont jogosítványok egy részét visszaadják (siker!), sőt még kapnak egy kis pénzt is az intézményvezetők, hogy ha betörik az ablak, hívhassanak üvegest (siker!). És így tovább.

"Senkit sem szeretnénk kizárni. A munka a következőképpen néz ki: először elkészítjük a tartalmi javaslatunkat, utána elindul a szakmai egyeztetés. Majd legvégül megszületik a megfelelő jogszabály, amely ténylegesen kialakítja az oktatás új tartalmi rendszerét. ...

.. .És akkor még ott vannak a tankönyvek. Elvileg a gyerekeknek készülnek, de rengeteg tankönyvnél azt látom, mintha az írójuk még életében nem látott volna gyereket."

Nehéz elhinni, de érdemi vitát folytatott a magyar oktatás irányáról Palkovics László oktatási államtitkár és Hiller István, volt szocialista oktatási miniszter, az MSZP jelöltje az oktatási tárcára. Kiderült: azért mondja a látványosan romló oktatási statisztikák ellenére a kormány, hogy minden a legnagyobb rendben, mert szerintük még nem látszanak, nem látszódhatnak a Fidesz-kormány átalakításainak hozadékai.

Már a szülők sem bírják nézni azokat a terheket, amiket az iskola rak a gyerekeikre. Már alsó osztályban 6 órája van egy gyereknek, latin közmondásokat és az üvegházhatás fogalmát magoltatják velük. A szülők tanulócsomagokat vásárolnak, hogy otthon meg tudják tanítani, amit az iskolában a gyerek nem értett meg. Van olyan anyuka is, aki inkább magániskolába menekítette a lányát. A szülőknek az fáj a legjobban, hogy a gyerekeik elvesztették minden motivációjukat a tanulásra.

Az elmaradott, korszerűtlen magyar ipar számára „gyártana” utánpótlást a hazai oktatás a kormány célkitűzései szerint.

Minél fejlettebb egy ország, a növekedése annál inkább az innováción, a humántőke minőségén múlik - éppen ezért a gazdag országokban többet áldoznak az oktatásra, hogy a munkaerejük képzettebb legyen. Sőt, a nemzeti sikeresség egyik legfontosabb feltétele, hogy az emberek tudásába egyre többet fektessünk.