TANOSZ

Egy magániskola diákjai magabiztosan oldották meg az általunk kiválasztott kérdéseket. Itt inkább úgy tanítanak, hogy biflázás helyett a tudás alkalmazására legyenek képesek a gyerekek. „Nálunk a tanár mindig felírja a képleteket a táblára, és nem az a fontos, hogy tudd, hanem hogy felhasználd. Tudd, hogy mire kell használni” – magyarázta az egyik diák.

Gy. É.: Központi tananyagot előírni, egyáltalán a NAT-tal foglalkozni, azt évekig kutatni teljesen felesleges. A 2012-es NAT-ot amúgy is úgy vezették be, hogy semmilyen kutatás nem előzte meg, csak ráeresztették a gyerekekre. Már akkor is jól járnánk, ha azt visszacsinálnánk, de leginkább békén kellene hagyni a tanárokat. Inkább abban kellene az államnak segítenie, hogy a pedagógusoknak legyen ideje felkészülni – a gyerekek egyéni igényeire reflektáló – órákra. Szerintem minden tanórára legalább három felkészülési órát kellene számolni.

A gimnáziumbezárások atyja megint nagyot ment. Fájdalmasan nagyot.

"Majd egyszer, amikor el tudjuk majd engedni a diktatórikus szabályokhoz való ragaszkodást, amikor már nem akarunk egyen tankönyveket és egyen kötelező olvasmányokat, akkor esetleg a gyerek kaphatna egy listát, amiről választhatna olvasmányt, a tanár meg választhatna tankönyvet, módszereket, amivel dolgozni szeretne."

Az oktatásnak, ezen belül a szakképzésnek és a felnőtt oktatásnak a munkaerőpiac igényeinek megfelelően kell megújulnia, hogy az oktatási rendszer ki tudja alakítani a vállalatok által elvárt kompetenciákat - mondta Pölöskei Gáborné, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára.

A 2012-es PISA-felmérésben még Szlovákia volt az utolsó ezen a területen, Magyarország pedig Bulgáriával nagyjából egy szinten állt, de azóta mindketten lehagytak minket, miközben mi 21-22 százalék környékéről 35 százalékra ugrottunk, ami a diákok és az iskoláik társadalmi-gazdasági státuszára visszavezethető teljesítményeltérést illeti a teszt problémamegoldás moduljában.

Ha az okokat keressük - és eltekintünk a kormánypropaganda hárító, problémákat letagadó kommunikációjától, mely azt sulykolja belénk, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van -  akkor számtalan tényezőre figyelhetünk fel:

GYÉ: Alapjaiban visszafelé fejlődik az oktatás, tehát nem egyszerűen rossz, hanem rossz irányba megy. Visszamenni húsz-harminc évet a pedagógiában szerintem nemzetpusztítás. Ez ellen küzdök az államtitkárságon már három éve, bár nem sokat értem el. Nem jutok tovább, pedig iszonyú lemaradásba kerülnek a gyerekeink.

Miközben a döntéshozók körében a jövőbe tekintés helyett a hátrafelé mutogatás folyik, a magyar diákok egyre inkább lemaradnak. A felelősséget a sorsukért pedig senki nem vállalja.

Az Európai Unióban a tagországok lakosságának 40 százalékáig próbálják feltornázni a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát. A magyar döntéshozók ennél csekélyebb számmal is már elégedettek lennének.