TANOSZ

Szeretnék csökkenteni a pedagógusok adminisztratív terheit, növelni a megbecsültségüket, szabad kezet adni nekik a tankönyvek és a tanítási módszerek megválasztásában. Számításaik szerint a stabil és kiszámítható finanszírozás érdekében a kormánynak a GDP 6 százalékát kellene az oktatásra költenie, a fontos döntéseket pedig mindig szakmai, érdekképviseleti és társadalmi egyeztetést követően kellene meghozni. Mindezek eléréséhez az Oktatási minimum új közoktatási és szakképzési törvény elfogadását rögzíti.

A világ szinte minden országában, az Amerikai Egyesült Államoktól Szingapúron és Kínán át Lengyelországig mindenki arról beszél, hogy alapjaiban kell megreformálni az oktatást, hogy az emberiség alkalmazkodni tudjon a 21. századhoz.

 Hoffmann Rózsa kijelentette, hogy a diákok véleménye nagyon fontos, ő ezt képviselte tanárként, igazgatóként és a később oktatási államtitkárként is ezen az állásponton volt, számtalanszor tárgyalóasztalhoz ült a diákokkal. Szerinte az oktatásért felelős miniszter is ezt teszi. Azt nagyvonalúan elfelejtette megemlíteni, mennyire meglepte, hogy Debrecenben egyszer diákok fogadták, akiket arra kért, párbeszéd előtt küldjék el neki e-mailen a kérdéseiket, és arra sem tért ki, hogy már távozó államtitkárként ő adta meg a kegyelemdöfést a tanszabadságnak tankönyvpiac felszámolásával.

Gyökeres változásokat hozna az oktatási rendszerben az a szakmai minimumprogram, amit kilenc párt képviselője írt alá hétfő délután.

Az iskoláknak nagyobb mozgásteret biztosítanának nevelési céljaik, pedagógiai programjuk és helyi tanterveik elkészítésében. A pedagógiai szabadság alapvető részévé tennék a szabad tankönyv- és módszerválasztást.

A kerekasztal-beszélgetés egyik hangsúlyos gondolata a pedagógusok önállóságának visszaállítása volt. Az ellenzéki politikusok szerint az egyentankönyvek gátolják a tanárok egyéni képességeire építő oktatást.

Kreatív és kritikus szakértők nem kellenek, mindenben a kormányzati akarat érvényesül, az elnök felett pedig nincs belső kontroll – tálalt ki a testület korábbi oktatási igazgatója.

Tíz éve az interaktív táblák számítottak a legmenőbb dolognak, aztán a feleltetőrendszerek, majd a tabletek, a mobiltelefonos tanítás, a robotok használata és a virtuális valóság. Jól látszott ez a világ legnagyobb oktatástechnikai vásárán, a BETT-en (British Educational Training and Technology Show) is.

A korábbiaknál sokkal kevesebb olyan kiállító volt, akik oktatási tartalmat vagy éppen ahhoz kapcsolt tesztelő rendszereket kínáltak. Az egyik ilyen - és nagyon népszerű! - a magyar Mozaik Kiadó standja volt, akik a hazai tankönyvpiacról kiszorultak, de sikerült nemzetközileg jelentős kiadóvá válniuk. A konkrét tartalmak helyett inkább olyan eszközök voltak jellemzőek, amikkel a tanár maga készíthet tananyagot. Mindenhol hangsúlyozták, hogy a hatékony tanítás legfontosabb eleme a tanári autonómia és a bizalom, hogy a tanár ismeri a legjobban a diákjait.

Heti 35-36 órán át az iskolapadban ülő középiskolások, egyre kevesebbet érő pedagógusbérek, alulfinanszírozott oktatás, fenntarthatatlan iskolarendszer – többek között ezeket sorolták a magyar közoktatás rendszer égető problémái közé a Civitas Intézet oktatási konferenciájának résztvevői.

„Az Oktatói Hálózattal közösen felmutattuk az Oktatási Minimumot, melyhez Magyarország összes, demokratikus ellenzéki pártja csatlakozott. Úgy gondoljuk, Magyarországon csak akkor lesz korszerű, gyermekközpontú, hatékony oktatási rendszer, ha ezek a pártok kerülnek kormányra.”

Nem jöttek el kormánypártok képviselői a többpárti kerekasztalra, amelyen az oktatás jövőjéről tárgyaltak a pártok képviselői. A Civitas Intézet meghívását a Jobbik, az MSZP, az LMP, a DK, a Momentum és az Együtt fogadta el. Tény, hogy nem lett volna könnyű dolga a Fidesz–KDNP képviselőinek a vita során. Nincs olyan ellenzéki erő, amelyik szerint ne kellene alapjaiban megváltoztatni az oktatási rendszert.