TANOSZ

Érdekes, hogy Hoffmann Rózsa – akinek irányításával az állam átvette a tankönyvek állami kiadási jogát, és állandóan az alaptantervi tartalmaktól várta a minőségemelést – azt mondja, „nem volna már szabad abszolutizálni a tankönyvek szerepét, és a Nemzeti alaptantervet is a maga értékén kellene minden szinten kezelni. Hiszen az csak az irányokat, a hangsúlyokat, a célokat jelöli ki, nem pedig tanítási forgatókönyv, azzá majd a pedagógus alkotómunkája teszi.”

Hét éve rendelkezett a tankönyvek térítésmentes biztosításáról a törvény. Tavaly ősz óta már minden 1–9. osztályos részesül a támogatásból, idén januártól pedig tovább bővült a kedvezményezettek köre, és több mint egymillió iskolásnak jár az ingyentankönyv.

A Civil Közoktatási Platform által a közoktatás akut problémáinak orvoslására megfogalmazott 12 pont kapcsán kérdeztünk tanárokat, szülőket és diákokat arról, hogy ők miért tartják fontosnak ezeket a követeléseiket. Gondolataikat a követelések sorrendjében gyűjtöttük össze. A civilek szerint ezek a módosítások nem igényelnek hosszabb előkészítést és ezek a változások akkor lehetnek hatékonyak, ha az óvodák, iskolák, szülők, diákok lehetőséget kapnak a szerepük szerinti véleményalkotásra.

Ugyanakkor jellemezi a jelenlegi helyzetet, hogy amikor felkérik őket egy-egy törvényjavaslat véleményezésére, mindössze 2–3 napot kapnak a feladatra, ami semmire sem elég, és azt mutatja, hogy a döntéshozókat nem is érdekli a véleményük.

Öregednek a tanárok, fokozódik az iskolai elkülönítés, és egyre többen hagyják el az iskolát életképes végzettség nélkül. Ezek a legfontosabb tanulságai a Magyar Tudományos Akadémia új kötetének, amelybe minden létező grafikont beletettek, amit a mai magyar oktatásról el lehet készíteni.

„Sajnáljuk, hogy a kormány teljesen hátat fordított a diákság és a minőségi oktatás nemzeti ügyének. Ezért úgy határoztunk, hogy a döntéshozókénál magasabb szint képviselőihez, a magyar emberekhez fordulunk. Mivel az oktatási kormányzat semmibe vette az ország jövője érdekében megfogalmazott kéréseinket, ezért nekünk, magyar diákoknak, tanárainkkal és szüleinkkel közösen kell rendszert váltanunk az oktatásban!"

4. Állítsák vissza a korlátozás nélküli, szabad tankönyv-választást!

- A tantervek készítői meg akarják mondani, hogy mit tanítsanak az iskolában, pedig ezt a tanároknak kellene eldönteniük
- A Szigeti veszedelem nem akkor „felejtődik el”, ha kihagyják a kötelezők közül, hanem akkor, ha benne van
- A magyar oktatási rendszer mindent megtesz, hogy kiölje a kreativitást és a kíváncsiságot, és pazarlóan bánik a felhalmozódott szakmai tudással – Knausz Imre oktatási szakértővel beszélgettünk

A kormányzó pártnak se nyolc, se négy éve nem volt programja. Ebből következően oktatási programja sem. Ezért is volt derült égből villámcsapás a Hoffmann Rózsa neve által fémjelzett, az egész oktatási rendszert átszabó változáscunami, ami nem annyira szakmai, mint inkább politikai megrendelésre történt. A változások lényege a pénzkivonás és a központosítás volt, és a „sok diplomás helyett sok szakmunkást”-elv.

Példátlan átalakítást hajtott végre az oktatási rendszerben az Orbán-kormány 2010-től. Példátlanul sok területre kiterjedőt és példátlanul mellőzve a szakmai érveket, nemzetközi trendeket, a párbeszédet. A reformok átgondolatlanságát az mutatja legjobban, hogy az utóbbi évek már a saját intézkedéseik visszaalakításáról szóltak. Az "eredmények" már jól látszanak.

A sajtóban megjelent kritikákra honlapján reagált az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézete, mint az állami tankönyvfejlesztést végző intézet. Cáfolja mind a két tankönyv esetén, hogy abban aktuálpolitikai szándék jelent volna meg.