TANOSZ

Öregednek a tanárok, fokozódik az iskolai elkülönítés, és egyre többen hagyják el az iskolát életképes végzettség nélkül. Ezek a legfontosabb tanulságai a Magyar Tudományos Akadémia új kötetének, amelybe minden létező grafikont beletettek, amit a mai magyar oktatásról el lehet készíteni.

„Sajnáljuk, hogy a kormány teljesen hátat fordított a diákság és a minőségi oktatás nemzeti ügyének. Ezért úgy határoztunk, hogy a döntéshozókénál magasabb szint képviselőihez, a magyar emberekhez fordulunk. Mivel az oktatási kormányzat semmibe vette az ország jövője érdekében megfogalmazott kéréseinket, ezért nekünk, magyar diákoknak, tanárainkkal és szüleinkkel közösen kell rendszert váltanunk az oktatásban!"

4. Állítsák vissza a korlátozás nélküli, szabad tankönyv-választást!

- A tantervek készítői meg akarják mondani, hogy mit tanítsanak az iskolában, pedig ezt a tanároknak kellene eldönteniük
- A Szigeti veszedelem nem akkor „felejtődik el”, ha kihagyják a kötelezők közül, hanem akkor, ha benne van
- A magyar oktatási rendszer mindent megtesz, hogy kiölje a kreativitást és a kíváncsiságot, és pazarlóan bánik a felhalmozódott szakmai tudással – Knausz Imre oktatási szakértővel beszélgettünk

Az európai országokban átlagosan a GDP több mint 3,5 százalékát fordították 2014-ben az alap- és középfokú oktatásra, Magyarországon ez az érték 2,83 százalékon állt – derül ki az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének A közoktatás indokátorrendszere 2017 című kiadványából.

A kormányzó pártnak se nyolc, se négy éve nem volt programja. Ebből következően oktatási programja sem. Ezért is volt derült égből villámcsapás a Hoffmann Rózsa neve által fémjelzett, az egész oktatási rendszert átszabó változáscunami, ami nem annyira szakmai, mint inkább politikai megrendelésre történt. A változások lényege a pénzkivonás és a központosítás volt, és a „sok diplomás helyett sok szakmunkást”-elv.

Példátlan átalakítást hajtott végre az oktatási rendszerben az Orbán-kormány 2010-től. Példátlanul sok területre kiterjedőt és példátlanul mellőzve a szakmai érveket, nemzetközi trendeket, a párbeszédet. A reformok átgondolatlanságát az mutatja legjobban, hogy az utóbbi évek már a saját intézkedéseik visszaalakításáról szóltak. Az "eredmények" már jól látszanak.

A sajtóban megjelent kritikákra honlapján reagált az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézete, mint az állami tankönyvfejlesztést végző intézet. Cáfolja mind a két tankönyv esetén, hogy abban aktuálpolitikai szándék jelent volna meg.

Itt a szülők jogáról is szól a történet. Arról, hogy a maguk részéről óhajtják-e a gyermeküket olyan iskolába járatni, ahol a tanrend tárgyai között szerepel, vagy tanrendbe iktatva szerepel a hitoktatásnak a kérdése.

Láthatnánk a pedagógust, aki tudná, hogyan képes jobban tanítani különböző gyerekeknek, de nem választhat a tankönyvek közt. Láthatnánk a testnevelőt, akinek a folyosón kell tornaórát tartania, mert egy fővárosi minisztérium V. emeletének légkondis irodájában jó ötletnek tűnt a mindennapos tesi, csak arra nem gondoltak, hogy bár tanárokat fel lehet venni, a legtöbb iskolában egyszerűen nincs elég terem.

A 14 milliárd forintos Öveges-programban a természettudományos oktatás módszertanának és eszközrendszerének megújítására lehetett uniós forrást igényelni a TÁMOP-programból, azonban a pénzosztás messziről bűzlött.