TANOSZ

Igen, igen, tudom, hogy nem volt igazi sport, hiszen mindenki kitalálta, hogy ez egy 2016-ban kinyomtatott magyar állami általános iskolai számtechkönyv részlete. Oké, hogy a könyv első kiadása eredetileg 2003-as, de annál durvább, hogy ezt 2016-ban valami lelkiismeretlen vagy ennyire ostoba társaság képes volt újra kinyomtatni.

Úgy tűnik, hogy nem jött be az államosított tankönyvpiac, a régi tankönyvek felé fordulnak az iskolák, hiába mondta az állam, hogy azok nem megfelelők.

Az állami tankönyveket kell fejleszteni, rengeteg pénz érkezett rá.

Kétmilliárd forint vissza nem térítendő európai uniós támogatásból javíthatja ki az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) a kísérleti tankönyveket, és fejlesztheti tovább a Nemzeti Köznevelési Portált.

Megérte? Mit kezdett a tankönyvpiaccal az állam, amely az elmúlt hat évben ötezermilliárd forint értékű vagyonra tette rá a kezét? Ezt mutatjuk be HVG Dosszié sorozatának első részében.

2008 és 2013 között Magyarországon csökkent a legnagyobbat a közoktatásra költött pénz mennyisége és a diákok száma az összes vizsgált ország közül.

Az általános képzésben a magyar gyerekeknek finanszírozza a legkevesebb tanórát az állam.

Ingyen tankönyv van, minőségi tananyag kevésbé

A legfrissebb OECD-jelentés a tanári fizetésekben mutat érdemi javulást, bár az utolsó helyről indulva nem akkora meglepetés, ha előrébb léptünk a nemzetközi összehasonlításban. Az oktatási államtitkár ajavuló tendenciákat emelte ki, de mindegyiknek van árnyoldala.

Az iskolarendszer minden eddiginél erősebb államosítása példa nélküli Európában, az átalakítás félő, hogy csak tovább nehezíti a működést, miközben a rendszerhibákat nem korrigálja – ez az állami Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) saját folyóiratában megjelent, az OFI kutatója által írt tanulmány következtetése. Györgyi Zoltán oktatáskutató írása szerint a most felálló tankerületek túl nagyok, szerepük és finanszírozásuk homályos, kialakításuk önmagában nem old meg semmit.

Az egy tanulóra eső források tekintetében is a hátsó mezőnyben kullogunk a 2013-as adatok szerint, de az oktatás GDP-arányos finanszírozása volt igazán katasztrofális.

Az OECD-jelentés is visszaigazolta, hogy 2010 után csökkent az oktatás GDP arányos finanszírozása: összesen 3,8 százalékát fordítottuk rá, míg az OECD átlaga 5,2 volt. Amennyiben elhagyjuk a magánforrásokat (világos kék az ábrán), kijelenthető, hogy az állami ráfordítás a vizsgált országok közül a legalacsonyabb.