TANOSZ

A magyar oktatást 2020-ban három csapás is érte, a Covid19 járvány, a legújabb Nemzeti alaptanterv (NAT) bevezetése és a felsőoktatásban bekövetkezett fenntartóváltás utáni, az egyes egyetemek alapítványi fenntartásba adása. Oktatásunk jelenleg a nagyon erős centralizálás, a normativitás, és ezek következményeképpen a jelentős színvonalcsökkenés útját járja. Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk.

A Társaság a Szabadságjogokért munkatársa szerint ugyanis még azokat is korlátozza, akik egyébként magukat kereszténynek vallják. Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa azt mondta, a keresztény kultúrára való hivatkozás lényegében az állam világnézeti elkötelezettségének elleplezése. Egy olyan menedék, amelyben kiépülhet egy olyan stratégia, hogy formálisan az állam és az egyház szétválasztása megtörténik ugyan, a gyakorlatban viszont nem.

Egyik legnagyobb oktatással kapcsolatos problémánkat egy alkalommal oktatáskutató kollégám, Lannert Judit fogalmazta meg tűpontosan: „a szülők legnagyobb része saját múltját képzeli el gyermeke jövőjeként.” Ez a fajta gondolkodás még jól eligazította a szülőket harminc-negyven évvel ezelőtt, de mára érvénytelenné vált. Ha jót akarunk gyerekeinknek nem azt az oktatást igyekszünk biztosítani a számukra, ami megalapozta saját mai műveltségünket, hanem olyat, ami felkészíti őket arra a világra, amiben majd húsz-harminc év múlva élniük kell. Az a világ pedig nagyon más lesz, mint az, amiben ma jól-rosszul elboldogulunk.

Ha egy diáknak megtartanak hat órát egy nap, és ő egyszer sem szólal meg, akkor feltételezhetjük, hogy nem sok mindet tanult – mondja Prievara Tibor tanár, digitálisoktatás-szakértő, aki ezeket a diákokat el is nevezte zoombiknak. Úgy véli, nem sokat tanultunk a tavaszi karanténoktatásból, mára elvált a digitális tanítás a digitális tanulástól, az iskolának az lett a lényeg, hogy papíron letudják az oktatást, hogy az milyen hatékony, kevéssé számít.

Egy, a negyedikes és nyolcadikos tanulók matematika és természettudományos teljesítményét mérő nemzetközi teszten átlagon felül teljesítettek a diákok, a minisztérium szerint ez azt jelenti, hogy kiváló a magyar természettudományos oktatás. Ennek ellentmond a napi tapasztalat és más mérések, például a PISA is.

A 21. századi tanulás és tanítás a digitális generációk sajátosságainak figyelembe vételével hatalmas lehetőségeket nyithat meg, de ennek hiányában az iskola elveszítheti a diákokat. A gyorsan változó világ a gyerekeket megváltoztatta, az iskolát viszont alig érintette meg, ami össze nem illést okoz. Ennek jele az egyre több teljesítmény-és beilleszkedési zavarról kiadott diagnózis. Az idegrendszerérése, a gyerekek fejlődése a környezet által meghatározott, így a környezettel együtt megváltozott. A sikeres alkalmazkodás érdekében a digitális generációk tanulásában a korábbiaknál nagyobb szerepet kell kapjon a szenzomotoros rendszer fejlesztése, a társas és önálló tanulási elemek, a kritikai gondolkodás és a státuszkezelés.

Az infokommunikációs társadalom generációi

Látványos lett, hogy mennyire elavult az a tudáskoncepció, ami a magyar iskolákat még mindig meghatározza. Az elmúlt évek egyik szimptomatikus vitája a minisztérium és a Történelemtanárok Egylete között arról folyt, hogy vajon a történelematlasz végén legyen-e részletes kronológia vagy sem. A tanári szervezet amellett érvelt, hogy ha a diákoknak nem az évszámokat kell megtanulnia, akkor esetleg lehetőségük van arra, hogy a társadalmi folyamatokra, történelmi összefüggésekre figyeljenek, míg a minisztérium szerint, a kronológia tulajdonképpen csalás, mert onnan kinézhető, hogy mikor mi történt. Természetesen nem a szakmai szervezet nyert és az új segédanyagban alig vannak évszámok, hiszen a klasszikus felfogás szerint a constanzi zsinatból a legfontosabb azt tudni, hogy pontosan melyik évben volt, nem pedig azt, hogy ott mi és miért történt. Amint az online oktatási rendszerben megakadályozhatatlanná vált, hogy a diákok a Google-t is használják, látványossá vált, hogy ilyen fajta tudásra ma már csak milyen korlátozottan van szükség.

G. Z.: Irtózatosan nagy a tömegmegmaradás ebben a rendszerben. Az elmúlt 10 évben két nemzeti alap- és kerettanterv kidolgozását néztem végig viszonylag közelről, és egyik esetben sem jutott el oda a rendszer, hogy kellően nagyot lépjen előre. Azt hiszem, ehhez nagyon erőszakosnak kellene lenni, amit néhány országban – például Észtországban, Lengyelországban vagy Finnországban – már meg mertek tenni. Valakinek itt is ki kellene mondania, hogy valami egészen mást kell csinálni, de ezt én sem feltétlenül merném megtenni, mert nagyon súlyos ellenállásba ütközne. És ez nem csak hatalmi kérdés, a pedagógustársadalom ősmasszívuma egy ideig dafke azt tanítaná, amit eddig, még egy nagyon korszerű alaptanterv mellett is.

Trencsényi László egyetemi tanárral, a Magyar Pedagógiai Társaság elnökével beszélgettünk a magyar oktatás romló helyzetét bemutató európai uniós jelentésről, a polgármesterről, aki szerint nem árt a testi fenyítés a gyerekek iskolai neveléséhez, valamint arról, hogy miért nem tetszenek a kormánynak az angol nyelvű óvodai játékok. A szakértő ironikusan azt mondta, talán vannak, akik szerint inkább kipcsakul kellene tanulni, fityiszt mutatni Európának: „Ugocsa non coronat, a mi óvodáinkban nem lesz angol”.

A könyvpiac Európában általában nem olyan koncentrált, mint Magyarországon, az pedig szóba sem jönne, hogy a kormányhoz közel állók bevásárolják magukat a szektorba.