TANOSZ

A Történelemtanárok Egylete (TTE) a most készülő Nemzeti alaptantervről és a kerettantervekről kiadott állásfoglalásában erősen kritizálja a készülő tartalmi szabályozásokat.

Több mint ezer szülő válaszolt az Iparkamarának, elutasítva a gimnáziumbezárási és férőhelycsökkentési javaslatot. A válaszadók 89%-a úgy véli: a gyermek 13-14 éves korában nem tud megfelelő pályaválasztási döntést hozni. A gimnáziumban megszerezhető általános tudás és műveltség a válaszadók 94%-a szerint gyermek hasznára válik akkor is, ha későbbi munkájában ezeket nem alkalmazza mind. A válaszadók nagy többsége (82%) szerint fontos, hogy minél többen szerezzenek gimnáziumi érettségit, még akkor is, ha egyes hiányszakmákban jelenleg e nélkül is jól el lehet helyezkedni;  a szülők elsősorban a tanulásra, önállóságra és készségfejlesztésre szeretnék ösztönözni a gyermekeket, és nem a szakismeretek gyors megszerzésére.

A közoktatás nemcsak Magyarországon, de máshol sem tud igazán jól megfelelni a megváltozott társadalmi igényeknek. A rendszer elavult, és nehézkesen mozdítható ki a megszokott keretekből, ezért jót tesznek neki az alulról jövő kezdeményezések és másféle szemléletek.

Szűkítené a kötelező olvasmányok listáját, és a jelenkor felé húzná a kötelezőket Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke.

A Civil Közoktatási Platform (CKP) szombati rendezvényén a jövő évi parlamenti választásokon indulni kívánó pártok képviselői ismertették oktatási elképzeléseiket. A négy részesre tervezet rendezvénysorozat első fórumán az azonnali intézkedésekről, illetve a fenntartás és az autonómia kérdéséről volt szó.

Ellenzéki pártoknak szervezett beszélgetést az oktatásról a Civil Közoktatási Platform. Összesen tíz párt és szervezet képviselője vett részt a fórumon.

A fórumon részt vevő ellenzéki pártok képviselői abban is egyetértettek, hogy vissza kell állítani a tankönyvválasztási szabadságot, valamint jelentősen bővíteni kell az iskolaigazgatók jogköreit.

Emelkedett az olvasás terén alulteljesítő diákok és a lemorzsolódók száma is - derül ki az Európai Bizottság adataiból.

Fontosnak tartják a pártok a tehermentesítést és a központosítás azonnali enyhítését. Szerepel a tervek között a központi kerettantervek kötelezőségének eltörlése, a tanulói és a pedagógusi óraszámok csökkentése, az intézményi autonómia biztosítása, az intézményvezetőnek juttatott szakmai, gazdálkodói és munkáltatói jogok biztosítása, a szektorsemleges finanszírozás, a tankönyvpiac felszabadítása, a szakmaszerkezeti döntések felszámolása.

Az Egyesült Államokban magánvállalatok állítják elő a tankönyveket, melyek piacát körülbelül tíz fő cég uralja.

Kanadában a tankönyveket magánvállalatok állítják elő, a minisztériumok pedig számos esetben készítenek egyéb oktatási anyagokat. Albertában kivételes esetben egyes tanárok által fejlesztett oktatási anyagokat is engedélyezhetnek tartomány-szerte való használatra.  

Ausztráliában hasonló a helyzet: a tanítási anyagokat főleg a piacról szerzik be, melyeket kiegészíthetnek az állami fejlesztésű források.

Új-Zéland a kutatásban szereplő egyetlen ország, ahol az állam nagymértékben részt vesz az oktatási anyagok létrehozásában. Ez a Learning Media elnevezésű állami vállalaton keresztül történik, amely számos szolgáltatást nyújt az anyagok kifejlesztésétől a tesztelésen keresztül az értékelésig. A Learning Media készíti az új-zélandi oktatás minisztérium tantervhez kapcsolódó tanulási anyagainak nagy részét. A kiadási határidőket a tantervmódosítások elkészítéséhez igazítják. Ezen felül a privát szektorban is készülnek könyvek és oktatási anyagok.

Az Egyesült Királyságban, beleértve, Skóciát is, a tankönyvgyártás teljes egészében piaci mechanizmusok mentén működik. Állami szereplők semmilyen módon nem szabályozzák a tankönyvkiadás menetét. A tankönyveket kereskedelmi kiadók állítják elő egymással versengve a piacon annak érdekében, hogy minél több pedagógushoz eljutathassák tankönyveiket, akik módszertani szabadságuknál fogva bármilyen tankönyvet választhatnak.

Franciaországban a közoktatásban érvényes tanterv erősen központosított és kötelező érvényű. Az oktatásügyi intézmények egyik funkciója a tantervi program szigorú végrehajtása. A kiadókat is köti a tantárgyi program, azonban a tankönyvi megvalósításban szabadon értelmezik az oktatási programokat. A tankönyv, illetve az oktatási segédanyagok kiválasztása egyedül a tanárok joga és feladata, mintegy a pedagógiai szabadságuk szimbólumként.

Az Oktatásügyi Minisztérium (Ministère de l’Éducation Nationale) rendszeres kapcsolatot tart fenn a tankönyvkiadókat tömörítő szakszervezettel, értesíti a kiadókat a kötelező programok (tantervek) időnkénti változásáról, amelyet kötelezően meg kell jelentetnie az életbe lépése előtt legalább 12 hónappal, hogy a kiadóknak elegendő idejük legyen a módosítások gyakorlati megvalósításához.

Nemzetközi összehasonlításban a francia tankönyvek technikai kvalitása nagyon magas, ötletes szerkezeti makettek, gazdag illusztrációs tartalom jellemzi őket. A kínálat gazdagsága a különböző oktatási szinteken eltérő. Például az általános iskola harmadik osztálya számára francia nyelv és irodalomból mintegy 70-100 különböző tankönyv van forgalomban, bár csak mintegy 50 félét használnak e választékból. A kiadók által kínált tankönyvek száma természetesen egyenes arányban áll a megcélzott populáció nagyságával. Így a collège-ben például a különböző tantárgyakhoz átlagban 8-10 tankönyvből választhatnak az oktatók, a gimnáziumban ez a szám egy kicsit alacsonyabb, tantárgyanként átlagban 4-6 tankönyv közül lehet választani. A nyelvkönyvek terén, az angolt kivéve, a helyzet már korántsem ilyen rózsás.

A Német Szövetségi Köztársaságban nincs egységes tantervi szabályozás, az egyes tartományok saját tanterveket hoznak létre, és önállóan döntenek az oktatási eszközeikről, azok létrehozásáról, elfogadásáról.

Németországban a többféle tanterv következtében számos kiadó működik, és rendkívül sok tankönyv van a piacon. A 16 tartományban a különböző szakokra és évfolyamokra összesen 40 000 különféle iskolai könyvet árulnak. A könyvpiac 90%-át azonban három tankönyvkiadó (Ernst Klett, Cornelsen, Westermann) uralja és osztja fel maga között, a maradék 10%-on pedig mintegy 70 független kiadó osztozik.

A tanítás a tanterveken alapul, van egy országos alaptanterv, az egyes körzeteknek is van tantervük, és magának az iskoláknak is, a tanár azonban teljes szabadságot kap, olyan módszerrel és eszközökkel tanít, amelyeket megfelelőnek tart a gyerekek számára. A tankönyvválasztásban is teljes szabadság van, sőt van olyan tanár, aki tankönyvet sem használ, hanem a legújabb digitális eszközökkel tanít. Az internet és az e-könyvek használata más digitális technológiákkal is egyre inkább terjedőben van a finn oktatásban. Finnországban nem ellenőrzi az állam a tankönyveket, a szabad piacon a megfelelő színvonal biztosítása a kiadók felelőssége. A finneknél nincs tanfelügyelői rendszer, de a tanárok munkáját mérik, ellenőrzik, s állandó továbbképzésekben részesülnek.

A Klik megszűnt, de ki emlékszik még, hogy miért?

Megkérdőjelezhető a kormány teljesítményére nézve az a pozitívumként leírt fejlemény is, amelyben az Európai Bizottság üdvözli az iskolai autonómia felé tett magyar lépéseket. Ennek ugyanis ahhoz képest örülhetünk, hogy az Orbán-kormány által a rendszerre erőltetett Klik becsődölt, erre most alakult 58 kis Klik. Ez valóban némi eredmény – de csak a korábbi mélyszántáshoz képest. Az iskolai autonómia vajmi keveset javult ettől az intézkedéstől.

A korai iskolaelhagyási ráta úgy növekedett 12,4 százalékra Magyarországon, hogy amíg az EU-ban eközben folyamatosan csökken a mértéke, hazánkban 2010 óta folyamatosan nő. 2015-ben egyetlen tényező, a gyermekszegénység csökkent valamennyire, de még így is elképesztően magas: 36,1 százalék az EU-s 26,9 százalékos átlagával szemben.

A svéd iskolarendszerben lezajlott decentralizálás nem volt egyedülálló, párhuzamai megtalálhatók más országok oktatási rendszereiben csakúgy, mint a svéd államigazgatás egyéb területein. A decentralizáció tehát politikai törekvés lett, egyszersmind fontos eszköze bizonyos egyéb célok elérésének, mint például:

• nagyobb mozgástér biztosítása a helyi igények és szükségletek kielégítésére való tekintettel
• az állampolgári befolyás növelése és a lakosság, valamint a hatóságok közti kapcsolat javítása
• hatékonyabb kormányzás a döntési mechanizmusok és útvonalak lerövidítésével

A 70-es évek végén egyre erőteljesebben fogalmazódott meg a kritika az általános iskolai képzéssel szemben, mely szerint az nem biztosítja az alapvető készségek elsajátításának lehetőségét minden gyerek számára. Az 1980-ban az általános iskolákban bevezetett új tanterv már magában foglalta azokat a legfontosabb alapelveket, amelyeket az 1970-es vizsgálat jelentésében előterjesztett. A legfontosabb változás a tantervi célok eléréséhez megválasztható eszközök és módszerek elvi liberalizálása lett. A hasonló szellemben megreformált tanterv a gimnáziumok számára csak a 80-as évek végén készült el, és a decentralizálás útján nem is jutott olyan messzire – tekintettel a szakosodási lehetőségek gazdag variációira és a gimnáziumi képzés munkaerőpiaccal való kapcsolatára.

Társas interakciók, szabadabb keretek, önmegvalósítás, saját motivációk - számtalan eltérés ami a finn oktatást jellemzi Hogyan illeszthető a nemzetközileg sikeres finn oktatás a magyar rendszerbe? Milyen különbségek,eltérések vannak?

Az iskola a tanulás jelentős részéből kiszorul, az egyéni tanulói utak, a bármilyen helyzetben felhasználható készségek kerülnek előtérbe – foglalja össze Radó Péter, mi várható az oktatás világában. A magyar iskola egyelőre épp az ellentétes irányba mozdult.

„A hivatásuk iránt elkötelezett, karizmatikus tanáregyéniségek mélyen megalázónak tartják ezt a procedúrát” – mondta a pedagógusminősítés rendszeréről Marton Lívia tankönyvszerző, angoltanár, aki az Eduline-nak adott interjúban arról is beszélt, mitől éreznék jól magukat a pedagógusok az iskolákban, és miért igaz a tanári portfóliókra, hogy „a papír mindent elbír”.

Magyarországnak egy valódi jövőorientált oktatási rendszerhez helyre kellene állítania az iskolák autonómiáját, az okos, rugalmas, decentralizált finanszírozást. A központi szabályozások helyett a teljesítményelvárásokat kellene rögzíteni, és ezek még

“csak XX. századi feltételek. De amíg ezek sem adottak, addig nem lehet a XXI. századi tanulási célokat szolgáló változtatásokat bevinni az oktatási rendszerbe."

Radó Péter szerint szerencsésebb országokban, ahol az ezzel kapcsolatos szakmai diskurzus feltételei adottak, nagyjából 20 éven belül drámai változás várható a tanulásban, pozitív irányban. A paradigmaváltás elkerülhetetlen, Magyarország pedig eleve erős hátránnyal indul majd.

Soha nem kedvezett a magyar iskola a zseniknek. Rengeteg, azóta klasszikussá vált írónk, költőnk, színészünk és tudósunk bukdácsolt, és utált iskolába járni. A helyzet ma is az, hogy a kiugróan tehetséges gyerekeket sokszor szellemi fogyatékosnak tartja a rendszer.